vissza

 

 

Dombori kö(ó)rkép

 

 

1.     A kezdetek

 

Az ’50-es években Domboriban, a jelenlegi Gyermek és Ifjúsági Tábor területén egy KISZ-es sátortábor működött. Ez a tábor csak idényjellegű volt, nélkülözve a megfelelő infrastrukturális hátteret. A hely egyre népszerűbb lett és e népszerűség miatt felvetődött a gondolat, hogy a tábort Faddon, a Duna partján kellene tovább üzemeltetni, de már nem sátrakban, hanem állandó épületekben, hiszen a község adottságai hasonlóak Domboriéhoz, azonban az infrastrukturális feltételei jobbak. A település akkori pártvezetése azonban elvetette a tervet a falusi lányok erkölcsi tisztaságának megőrzése miatt, hiszen a sok városból érkező „fiatal elvtárs” esetleg rossz hatással lehetett volna rájuk. Úgy gondolták, jobb, ha Domboriban, a falutól elszeparálva működik a fiatal aktivisták képzése.

Gyakorlatilag ez a döntés az elindítója Dombori üdülőtelep kialakulásának.

A ’60-as évektől, a tábor kialakítása után beindultak az akkori állami vállalatok beruházásai is. Többen felfigyeltek a terület kínálta lehetőségekre. Elkezdtek épülni a vállalati üdülők (pl.: Megyei Tanács, BM, stb.). Természetesen az akkori pártvezetők ill. a hozzájuk közelállók sem maradtak ki a sorból; megindultak a magánüdülő építések is. Dombori egyre népszerűbb lett. A területre az Állami, ill. Megyei Turisztikai Hivatal is felfigyelt. Megépítették a kempinget, majd a Hullám szállót is. Egyre jobban szaporodtak a magánüdülők, egyre dinamikusabban fejlődött az üdülőhely. A ’70-es években épült ki a központi rész, ABC-vel, postával és más szolgáltatásokkal.

A ’80-as évek közepén már a mai „III. strand” környéki területeket parcellázták.

’89-ben Faddot megelőzve 1 év alatt elkészült a szennyvízhálózat, majd ’91-ben az ivóvíz hálózat rekonstrukciója, az új víztoronnyal. Igen nagy beruházással megépült a kajakpálya - amelynek köszönhető a mederkotrás is - de sajnos a várt kajak világbajnokság megrendezése elmaradt, többek szerint mondvacsinált ill. politikai okokból. Ebben az időszakban élte Dombori „virágkorát”, felkapott, divatos üdülőhely volt. A fizető strandon óriás csúszda működött, a strandon alig lehetett szabad helyet találni, a büféknél sorban állás volt, az üdülőkben kábel tv-n jöttek be a műholdas és magyar adók.

Sajnos a rendszerváltás ill. az azt követő időszak az üdülőhely életére is rányomta bélyegét. Megszűntek az állami beruházások, nem épültek utak, megállt az eddigi fejlődés. Domboriba egyre kevesebb pénz jutott annak ellenére, hogy az üdülőtulajdonosok és vállalkozók zsebéből évről-évre egyre több adó kerül Faddra.

Vannak olyan utcák, ahol 20 éve várnak útra, ill. 20 évet vártak közvilágításra.

Sajnos a múltban elért „sikerek”, eredmények lassan tönkremennek, eltűnnek, és az egykor virágzó és híres üdülőhely jelentéktelenné, értéktelenné válik.

 Hogy ez a „leépülési” folyamat megálljon, ahhoz a faddi Önkormányzatnak szemléletet kell váltania: nem „fejőstehénnek” kell tekintenie az üdülőhelyet mely a gazdálkodás hiányait pótolja, ill. a bevételeket növeli Faddon.

A Képviselőtestület tagjainak meg kell ismernie a jelenleg Domboriban uralkodó állapotokat, az érdekeltek igényeit, problémáit, és velük együtt kell megtalálnia a módot ezek orvoslására.

Ebben kíván aktívan résztvenni, segítséget nyújtani a 2004 nyarán megalakult és immár hivatalosan bejegyzett, civil szervezetként működő Együtt Domboriért Egyesület.

 

 

2.      Az üdülőhely jelenlegi állapota

 

Ø       Építmények

 

Az üdülőhelyen található ingatlanok igen változatos képet mutatnak. Az épületek zöme a '70-es, '80-as évek táján épült, a kor igényeinek és az akkori tulajdonosok anyagi lehetőségeinek megfelelően.

Az eredeti tulajdonosok (első generáció) zöme ma már 70 év felett van és ezért többen kerültek abba a helyzetbe - örökösök, vagy kellő családi segítség hiányában, érdektelenség, stb. miatt - hogy nem tudják ingatlanukat megfelelően karbantartani, a hozzátartozó területet, füvet, növényeket gondozni. Ennek ellenére nem akarják az üdülőt eladni, ragaszkodnak hozzá. Sajnos ez az épületek állagán ill. azok környezetén is meglátszik. Hozzá kell tenni, hogy ezekből a tulajdonosokból nem a hajlam, hanem a „tehetség” hiányzik.

Az első tulajdonosgeneráció fokozatos kihalásával, lebetegedésével vagy egyszerűen „elfáradásával" megjelent a tulajdonosok második generációja: az „örökösök". Ők azok, akik általában nyűgnek tekintik a nagypapa verejtékes munkával megspórolt és felépített üdülőjét, kényszerből nyírják havonta egyszer a füvet és csak a nagyon szükséges munkálatokat végzik el az ingatlanokon, nyaralni ritkán, vagy egyáltalán nem jönnek. 

Néhány ingatlannál megfigyelhető, hogy a tulajdonosa egész évben - sőt van olyan ingatlan is, ahol már több éve - nem végzett felújítási, állagmegőrzési munkálatokat, ill. a füvet, a növényzetet sem gondozta. Példának említhető, hogy a Dombori központjába érkezőt rögtön egy több éve leégett és elbontott valamikori „céges" üdülő helye fogadja elburjánzott, gondozatlan növényzettel, megrongálódott, elhanyagolt kerítéssel. Ez problémát jelent a szomszédoknak - parlagfű, gyomnövények, átlógó ágak, hajléktalanok, betörésveszély, stb. - sőt az egész utca képét is rontja.

Szerencsére nem a fenti állapotok jellemzőek döntően az üdülőtelep egészére. ( Az elhanyagolt épületek kb. az ingatlanok 5%-át teszik ki.)

Az elmúlt évektől kezdődően - kb. 5-10 éve - jelentős változások figyelhetők meg a tulajdonosok és az ingatlanok szempontjából is. Új tulajdonosok jelentek meg új igényekkel egy új korban, mely merőben eltérő építészeti és szociokulturális stílust jelent a „hőskorhoz" képest. Megváltozott az üdülők funkciója: az eddigi nyugalmat, csendet adó üdülő, pihenő házakból hangos „bulizó" helyek lettek. Egyre nagyobb, igényesebb, szebb és modernebb épületek jelentek meg a régebben épült kisebb és szerényebb horgásztanyák helyett, ill. mellett.  Ez mindenképpen pozitív, jótékony hatású változás az üdülőtelep egészére nézve. Üdítő látvány a szemnek az ilyen új, ill. felújított épület, a gondozott, tudatosan, esetleg szakember által szakszerűen, parkosított belső udvar, a virágokkal díszített teraszok, erkélyek.

Bárcsak a közterületekről is ugyanezt mondhatnánk el! Mert hiába szép egy üdülő, ha megközelíthetetlen a sártól, kátyúktól, egyszóval az utak, járdák hiányától. Lehet bármilyen gyönyörű kertünk, ha tőlünk nem messze mellig érő gaz, parlagfű és cserjéktől, bokroktól benőtt elhanyagolt, gondozatlan területek vannak.

A rendszerváltás után a volt vállalati üdülők zömét privatizálták, így vagy úgy, többért- kevesebbért elkeltek. Az ingatlanok többségét az új tulajdonosok - többen kihasználva a kínálkozó pályázati lehetőségeket - szépen felújították és különböző vállalkozásokra használják. Néhányat közülük magáncélra alakítottak ki. Sajnos kivételek itt is vannak, de ezek száma elenyésző. A még megmaradt „céges" üdülők tartják színvonalukat, próbálnak „életben maradni", némelyiknél még fejlődés is látható.

A szállást adó vendéglátóhelyekről elmondható, hogy igényes, szépen kialakított környezetben, kultúrált körülményeket biztosítanak a pihenni, nyaralni vágyóknak. Nyilván a színvonalbeli különbségek azért láthatók, nem csak az árakban. Azonban azt is láthatjuk, hogy ezek a vállalkozások fokozatosan szépülnek, modernizálódnak, a vállalkozás és a szezon eredményességének, a megjelenő igények, a vendégkör függvényében.

A vendéglátóhelyek mindegyikéről sajnos már nem mondható el ugyanez. Az üzemelő egységek közül néhányra nem biztos, hogy szükség van, ill. a működése megkérdőjelezhető ebben a formában. Egyes nem üzemelő egységek állapota egyenesen katasztrofális! Illúzió és látványromboló hatásúak az egykor virágzó üdülőhely és strand megtépázott, elárvult maradványai. (Különösen felhívnám a figyelmet a volt úttörőtábornál, a sétány mellett álló, több éve elhagyott lila bódéra!)

A volt fizetőstrandon található nyilvános illemhely állapota jó, a szabad strandon találhatóé pedig példaértékű. Sajnos az igénybevehetőségi idejük túl szűk, nem az igényekhez igazodik, ezáltal rákényszerítve a strandolókat arra, hogy a vizet ill. a környékbeli növényzet által rejtett helyeket használják szükségleteik elvégzésére - ami nem túl előnyös a víz minőségének megőrzése szempontjából. A rendezvényterületen is a szabadstrandon található új illemhelyhez hasonlóra lenne szükség, az elavult konténer WC-k helyett.

A strandon található öltözőkabinok állapota siralmas és szégyenletes. Le kéne bontani őket, mielőtt maguktól összedőlnek. Itt tulajdonképpen nem kabinokra, hanem néhány öltözőfülkére volna csak szükség, ahol a vizes fürdőruha átcserélhető.

A sétány felöli jegyszedő bódéban gyönyörű facsemeték nőnek és kandikálnak ki a betört, életveszélyes üvegfelületeken. A volt fizetőstrand kerítésének létjogosultsága is megkérdőjelezhető, hiszen a strand szolgáltatásaiért pénzt kérni lehetetlen.

Mindenki számára üdítő látványt nyújtanak az új buszmegállók, de két megállóhoz még kellenének hasonlók. (Camping, GYIK tábor) Jó ötlet és szépen kivitelezett a központi hirdető „tábla”, azonban ugyanitt egy helyi útmutató, eligazító térképre (hasonló kivitelben) is óriási szükség volna, amin megtalálhatók a helyi szolgáltatások is.

A gondnokság épületére is ráférne egy alapos felújítás, a rendőrségi épületről nem is beszélve, ami igen lepusztult és előterét szemétlerakónak is használják. (Hatalmas gyökér, faágak, betontörmelék stb.) Úgy látszik, ez egyik hatóságot, ill. illetékest sem zavarja.

A vízben található valamikori kajak-kenu pálya maradványai életveszélyesek és esztétikailag is kifogásolhatók. Sajnos az ez év augusztusában történt halálos baleset sem hívta fel eléggé a figyelmet ezen építmények veszélyeire. Vajon hány gyereknek kell még meghalnia ahhoz, hogy az önkormányzat és az építmények tulajdonosa foglalkozzon ezzel a problémával?

A vízben néhány, több éve elhanyagolt, életveszélyes állapotban lévő stég is található, melyek tulajdonosait kötelezni kéne a lebontásra, vagy a felújításra, mert ezek így nem maradhatnak.

 

Ø       Utak

 

A dombori úthelyzetet egy szóval lehet jellemezni: katasztrófa.

Az üdülőtelepen 14 utca nem rendelkezik szilárd burkolatú úttal, ehhez jön a faluban hiányzó hátsó út, valamint a főút túloldalán lévő telkekhez, ill. már megépült üdülőkhöz vezető utak. A teniszpálya mögött kimért telkekhez és üdülőkhöz sincs biztosítva út. Vannak olyan területek, ahol kb. 15 éve várnak a változásra. Sajnos hiába. Pedig az Önkormányzatnak kötelező feladata lenne az utak biztosítása.

(1990. évi LXV. törvény - A helyi önkormányzatokról. II. fejezet 8§ (1) - A települési önkormányzat feladata, hatásköre, szervei.

„ A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, … , a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, … , a helyi közutak és közterületek fenntartása, … , a köztisztaság és településtisztaság biztosítása, … .”)

Az üdülőtulajdonosok végső elkeseredésükben, néhány utcában önerőből útépítésbe kezdtek, de sajnos a kellő szakértelem hiánya, a kivitelezés „amatőrsége" és olcsósága, valamint a későbbi közműépítés, anyagszállítás és egyéb teherautó-forgalom miatt ezek a vállalkozások csak ideiglenesen jelentettek megoldást. Ezek az utak zúzott kőből épültek kellő alapozás nélkül, ami több szempontból sem előnyös (pl.: porzik, pattognak a kövek, kerékpározásra nem alkalmas, egy nagyobb eső után fokozatosan eltűnik, benyomódik az út, stb.).

Járdákról sajnos nem beszélhetünk Domboriban, mert amit itt annak hívnak az egy életveszélyes, girbe-gurba, cementlapokból összetákolt valami. Aki ezeken közlekedik, saját testi épségét, a boka- és térdszalagjait teszi kockára. Gyerekekkel, babakocsival ne is próbálkozzunk! Ez a „sétányunkra" is messzemenően igaz. (Egyébként cementlapokból is lehet esztétikus és használható járdákat építeni, ill. a már meglévőt fel lehet újítani.)

Az úton való gyalogos közlekedés szintén életveszélyes, egyrészt az utak keskenysége (kisebbik baj), másrészt a száguldozó autósok és motorosok miatt (megtehetik, hiszen senki és semmi sem korlátozza ill., bünteti őket). A szabálytalanul parkoló autók is rontják a helyzetet (leginkább a központban jelent ez problémát, holott mindkét oldalon megállni tilos tábla van, valamint néhány méterre a parkoló).

Igen sajnálatos tény, hogy kerékpárutak egyáltalán nincsenek, ill. nem vezetnek Domboriba, pedig az itt üdülők és az alkalmi strandolók, kirándulók igényelnék a főút igen nagy nyári forgalma és a sok gabona, ill. sóderszállító teherautó miatt. Az új kikötő megépítésével éppen a nyári időszakban - figyelembe véve a most épülő silók tárolókapacitását - lehetetlenné válik Dombori megközelítése kerékpárral, a várható teherautó forgalom megnövekedésével. A beruházó cég ugyan ígéretet tett arra, hogy egy elkerülő utat épít 2010-ig, de addig is mi lesz Domborival?

Sajnos az utak csapadékvíz elvezetése sem megoldott. Vannak olyan helyek, ahol egy esőzés után bokáig érő vízben kell gázolni napokig (pl.: a Szarkaláb utca eleje és a Dunasor találkozásánál a kanyarban). A központi parkoló ilyenkor egy vitorlás kikötőre emlékeztet, ugyanis a parkolóhelyek sokkal mélyebben vannak, mint az út, és feltelnek vízzel.

 

Ø       Strandok

 

Domboriban gyakorlatilag négy strand működik. Ebből kettő önkormányzati, kettő pedig magánkézben üzemel. Van egy nemlétező ún. „hármas strand”, amiből - a dolgok jelenlegi állását figyelembe véve - úgy tűnik, belátható időn belül nem is lesz valódi strand.

A magánkézben üzemelő strandok szép, kultúrált környezetet, színvonalas szolgáltatásokat nyújtanak a vendégeknek. Az egész napos programot szervező családoknak főzési, grillezési helyeket is biztosítanak. Főleg a kisgyermekes családok kedvelik a homokos, fokozatosan mélyülő partjuk miatt. A hideg-melegvizes zuhanyzók és a kultúrált WC-k is vonzerőt jelentenek.

A központban található volt fizetős strandnál sem lenne probléma, ha minden évben elvégeznék az állagmegőrzési, karbantartási munkálatokat, ill. mindig csak egy „keveset” fejlesztettek volna az évek hosszú során.

Az építményekről és azok állagáról már esett szó az Építmények fejezetben.

 A vízbe vezető lépcsők közül különösen az egyiknek igen balesetveszélyes az állapota. Az alsó, víz alatti lépcsőfok le van szakadva, ferdén áll. Aki nem ismeri a lejárót, könnyen bokatörést szenvedhet. Többszöri lakossági bejelentés, ill. lakossági fórumon elhangzott kérés ellenére sem történt intézkedés ez ügyben, sőt a bejelentőket válaszra sem méltatták!

A parti kövezés, ill. a móló kövezése sok helyen meglazult, hiányos, a csapadékvíz alámosta.

A strand területén a meder hirtelen mélyülő, néhol elég nagy üregekkel, „teknőkkel”. Főleg a lépcsőknél érzékelhető ez. Időszerű lenne pótolni a hiányzó homokot, valamint a móló határolta kis öblöt megtisztítani az egyre jobban elburjánzó nádtól.

A „fövenyre” is ráférne a homokpótlás.

A strand egyes területei nagyon el vannak hanyagolva (pl.: a volt csúszdánál igen rendezetlen, bozótos a terület, visszataszító a kerítés, hatalmas nád van és a vízből vasak, kerítésmaradványok, betontömbök állnak ki). Ugyanez a helyzet a WC mögötti részekkel is. Elhanyagolt hirdetőtáblák sokasága található rendezetlenül a strand területén, de más közterületeken is. Olyan büfé nagy hirdetőtáblája is kint van több helyen a központban, ami két éve ki sem nyitott.

A játszótér sajnos igen elavult, valószínűleg már nem felel meg a jelenlegi előírásoknak, le kellene cserélni. Nagyon örülnének a gyerekek és persze a szülők is egy új, kultúrált, gondosan megtervezett játszótérnek. A homokozóban is évente kellene a homokot cserélni, - ez ÁNTSZ előírás - de ez nem történik meg.

A strand felé néző büfék tulajdonosait kötelezni kéne arra, hogy a büféhez tartozó területet tartsák rendben, gondozzák, még ha az nem is üzemel.

A strand területén is több, esztétikusabb padra, és közvilágításra lenne szükség, le kéne cserélni a gusztustalan fémkukákat, ízléses, esztétikus szeméttárolókra, hiszen egy kis odafigyeléssel ez egy szép, kellemes környezetet biztosító helye lenne Domborinak.

Az üdülőtelep ún. szabadstrandja főleg a kisgyermekes családoknak kedvező a homokos, fokozatosan mélyülő medre miatt. A nyilvános WC kérdése kultúrált módon megoldódott az új és szép épülettel. Sajnos az ott található, nem üzemelő büfék állapota nagyon lehangoló, ill. a csónakkikötő környékén a közterületé is. A parkolási rendet is szabályozni kellene.

 

Ø       Vízpart

 

A dombori vízpart ügyében sok tisztázatlan kérdés merül fel a témával foglalkozókban.

Első és legfontosabb kérdés, hogy egyáltalán kié a vízpart? Sok régi „Domboris” állítja ugyanis, hogy törvény szerint a víz partjától számított 3 méteres terület nem építhető be ill. nem adható el. Ezek szerint - elvileg - a holtág partján bárki akadálytalanul végigsétálhat mondjuk a GYIK tábortól a Dombori Beach-ig. Ez a valóságban sajnos lehetetlen. A part „hozzáférhetősége” csak a Kórház üdülőjéig lehetséges. Ettől kezdve a vízpart „magántulajdon”. Egyébként még megvan a kerítése a Kórház ill. a volt TÁÉV - most Aranypart Hotel - üdülőknek, amely mutatja, hogy hol van az a bizonyos 3 méteres sáv.

A Balatonnal ellentétben Domboriban nem feltöltötték a partot, hanem elmarkolták azt a vízparti telkek tulajdonosai. Érdekes volna megtudni, hogy ezekre a part-markolásokra mely hatóság adott engedélyt anno?(Lehet, hogy nem is kértek rá engedélyt?)

Az is rejtély, hogy ha a telektulajdonosok megvették a vízpartot, ki adta el nekik, ill. milyen alapon?

Az ún. III. strand helye katasztrofális. Ez a terület mintapéldája a természet gátlástalan kirablásának és tönkretételének. A fák kivágása és a gyökerek kivétele után elvadult, nádas-mocsaras, rendezetlen terep lett, tele vas- és betondarabokkal, építési törmelékkel. Ideális szaporodási helye az amúgy is nagy számban előforduló szúnyogoknak. Úgy látszik, az Önkormányzat közömbös a témával kapcsolatban (nem Ők látják mindennap!), hiszen nem tesz lépéseket a tulajdonossal szemben (mint hatóság), az áldatlan állapotok felszámolására.

Dombori öregfalu felé haladva az un. „szakítás” után a falu mentén húzódó partrész igen elhanyagolt; túl bokros, teljesen elvadult. Jóformán csak horgászok látogatják, akik sajnos jócskán szemetelnek is részben az igényesség, kultúráltság, részben a szeméttárolók hiánya miatt. Ezen a területen is egy igényes, szép vízpartot lehetne kialakítani egy sétaösvénnyel, horgászhelyekkel, padokkal, szeméttárolókkal. A falusiak is támogatják az elképzelést, hiszen ez nekik is érdekük.

A vízpartot egyre szélesebb sávban beborító nád igen nagy problémát jelent a part és a víz minősége szempontjából is.

Sajnos a holtág „túlpartját” szegélyező területek magántulajdonban vannak. Ennek köszönhetően szabályozatlanul, átgondolatlanul, az érdekek egyeztetése nélkül folynak a partot szegélyező erdősávok kivágásai, a környező földek műtrágyázása, mely kihat a vízminőségre, a víz élővilágára is.

 

Ø       Egyéb közterületek

 

Ezek azok a területek, melyek a legtöbb gondot jelentik a gondnokság és az üdülőtulajdonosok számára. A gondnokságnak azért, mert sok munkát jelent (jelentene!) a rendben tartásuk - holott a megfelelő eszközök a rendelkezésükre állnak ehhez -, az üdülőknek azért, mert ezek a területek jórészt elhanyagoltak, gondozatlanok, több helyen parlagfűvel benőttek, ami az allergiás emberek számára kizárja a kellemes nyaralás lehetőségét.

A Domboriba érkezőt mindjárt egy igen elhanyagolt, elvadult növényzettel borított erdősáv fogadja, és kíséri el az első szilárd burkolatú lejáróig (Jázmin utca). Ettől az utcától kezdve az út menti üdülőtulajdonosok már nagyjából rendben tartják a területet. Ezt az erdősávot évente kétszer (jó esetben) kaszáltatja közmunkásokkal a gondnokság, ami egyáltalán nem látszik meg rajta (A munka hatékonysága, tempója erőst kifogásolható).

A központban végighúzódó „rózsakert” is igencsak „böki” a környékbeli nyaralótulajdonosok és más vendégek szemét. A rózsatövek csúnyák, elöregedtek, szakszerűtlenül kezeltek (kertészmérnök megállapítása!) és nagyon sokba kerül a gondozásuk. (Egész nyáron két gondnoksági alkalmazottat kötött le a rendben tartása, azonban többek véleménye szerint rendes hozzáállással néhány napos munka lenne csak.) A rózsakerttel párhuzamosan álló üdülők tulajdonosai szívesebben vennék, ha eltűnne ez a jobb időket megélt virágoskert, ill. a használhatatlan és életveszélyes járda, - amit amúgy sem használ senki - és helyette inkább gyep lenne. Természetesen a virágokról senki sem akar lemondani, de a rózsák helyett másfajta növényeket látnának szívesebben (pl. virágtartókban, virágvályúkban, stb.), sőt, tolnai mintára akár a villanyoszlopokon is.

A holtág partján lévő rendezvényterület melletti részen is igen elhanyagolt helyek vannak. Az elvadult, elterebélyesedett bokrokat csak szemétlerakónak és nyilvános WC-nek használják egyesek - főleg rendezvények idején. Semmi szükség rájuk, ebben a formában végképp!

Az út túloldalán lévő újonnan épült részek közterületeire még véletlenül sem tévednek át a gondnokság emberei. A nemrégiben kimért, még beépítetlen terület telkeit is csak nyár végén tették rendbe a tulajdonosok - beleértve az Önkormányzatot is - amikor már a parlagfű levirágzott.

 

3.   Víz - a holtág vize

Sajnos az ehhez szükséges anyagot - az augusztusban Faddon megrendezett Duna-Holtág rehabilitációjáról szóló tudományos konferencia jegyzőkönyvét - a Polgármesteri Hivatal valamilyen okból visszatartja, holott testületi döntés született arról, hogy ez az anyag nyilvánosnak, mindenki számára hozzáférhetőnek kell, hogy legyen.

 

4.   A holtág és környezetének hasznosítása

 

Ahhoz, hogy meg tudjuk határozni az üdülőhellyel, ill. a holtággal kapcsolatos tennivalókat, fejlesztéseket, azt kell felmérnünk, hogy az érdekelteknek mik az igényei, milyen elvárásokat támasztanak a területtel kapcsolatban.

Természetesen elmondhatjuk, hogy „ahány ember, annyi igény”, azonban a fő elvárások - a felmérések alapján - 5 nagy csoportba sorolhatók (nyilván egy személynek több elvárása is lehet):

1,       Horgászat

2,       Strandolás

3,       Vízisportok

4,       Szórakozás

5,       Pihenés

 

Ezek a tevékenységek nem feltétlenül állnak ellentétben egymással, jól átgondolt szervezéssel, szabályozással „békésen megférnek” egymás mellett.

 

1,Horgászat

 

Sajnos a holtág népszerűsége az elmúlt években rohamosan csökkent a horgászok körében. Ez betudható egyrészt a víz egykori kezelőjének (MOHOSZ), aki nem fordított kellő figyelmet a vízre, a természetes szaporulatra ill. nem telepített folyamatosan. Másrészt nagy gond az orvhalászat nagymértékű elszaporodása. Sajnos az ide érkező vendéghorgászok jórészt csak törpeharcsákat fognak, ha szerencséjük van. A régi „öreg” horgászok is elpártoltak a víztől, inkább a szomszédos tolnai holtágra járnak, ahol a helyi horgászegyesület működésének köszönhetően eredményesen lehet horgászni. Sokan elkeseredve mesélik, hogy Domboriban van üdülőjük és kénytelenek a tolnai holtágra járni horgászni, ha fogni akarnak valamit.

Az engedélyek ára is indokolatlanul magas, nem áll arányban a „szolgáltatással”.

2004 nyarától a Faddi Horgász Egyesület kezelésébe került a víz hosszú, több évig tartó pereskedés után. Remélhetőleg nekik is sikerül az, ami a tolnaiaknak; visszaszorítani az orvhorgászatot, feljavítani a víz halállományát, visszaszerezni a terület jó hírnevét, ill. a horgászokat.

Egyesületünk minden segítséget megad ebben a Faddi Horgász Egyesületnek.

 

2,      Strandolás

 

Valószínűleg ez (volt?) a legnépszerűbb időtöltés Domboriban. A „hőskorban” szinte lehetetlen volt a strandon egy talpalatnyi helyet találni, a parkolóhelyről nem is beszélve. Sajnos ez manapság már nem így van. Elszomorító látvány, ha verőfényes napsütésben, a nyár közepén egy strandon csak lézengenek az emberek Az elmúlt években ez volt jellemző Dombori strandjaira.

Ennek oka a víz nem megfelelő minősége, amit az ÁNTSZ vizsgálatai is alátámasztanak és az újságok előszeretettel cikkeznek róla. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei - legfőképp a mintavétel helye és módja miatt - azonban megkérdőjelezhetők. Hogy lehet az, hogy a központi strand vize nem alkalmas a fürdésre, azonban a fölötte ill. alatta lévő strandoké igen?

Ettől függetlenül, aki régóta ismeri, vagy alaposabban megfigyeli a vizet, észreveszi, hogy valóban baj van.

(A víz minőségével kapcsolatos problémákkal a Holtág vize című fejezet foglalkozik részletesen.)

A strandok szolgáltatásai sem felelnek meg igazán a kor követelményeinek, elhanyagoltak és gyakorlatilag semmi „extrát” nem nyújtanak. A nyilvános WC-ért is fizetni kell, ami több kiadást jelent, mint hasznot. Más hasonló helyeken ez a szolgáltatás ingyenes a „WC-s néni” csak a rendre ügyel és nem használati díjat szed. (Ezzel a témával a Tolnai Népújság egy cikke is foglalkozott.)

A Szálkán ill. Tolnán nemrégiben megnyílt strandok hatása is érezhető.  Szekszárd és környékének lakosai többen, inkább Szálkára járnak, a tolnaiak pedig nyilván Tolnára.

 

3,Vízisportok

 

Az Atomerőmű kajakosainak „kivonulásával” sajnos nemigen beszélhetünk aktív vízi sporttevékenységről Domboriban. Néhány hobbyevezőst látunk csak, jórészt bérelt vízialkalmatosságokkal. Nagy ritkán egy-egy vitorlás is felbukkan, ami üdítő színfolt a vízen. A horgászok eltűnésével a ladikok száma is csökkent. Domboriban sem egy igazi kikötő, sem egy csónakok biztonságos ill. téli tárolására alkalmas terület sincs. Egy zárt „kikötő” van ugyan, amit a Tolnai Horgász Egyesület tagjai használhatnak, azonban ez már eléggé rossz állapotú, felújításra szorul, sőt a szomszédos ingatlan tulajdonosának intenzív terjeszkedése miatt már lassan el is fogy. A tagok ill. használók azért nem újítják fel, mert a terület nincs a tulajdonukban, ui. a Faddi Önkormányzat nem adja el nekik. Ez igen sajnálatos, hiszen nem egyéni, hanem közösségi érdekeket szolgálna a vásárlás. Aki ebbe a kikötőbe nem tud bejutni, vagy messze van neki, az gyakorlatilag oda köti a csónakját, ahová akarja, ill. ahová tudja, senki nem szól érte.

A víz egyébként bármilyen vízisport űzésére alkalmas lenne. (Kivéve természetesen a belső égésű motorral hajtott sporteszközöket.)

 

4,   Szórakozás

 

A megkérdezettek legnagyobb része kifejezetten silánynak tartja a szórakozási lehetőségeket. Az egyetlen említésre méltó eseménynek a Dombori Fesztivált tartják, azonban véleményük szerint ennek az eseménynek is évről-évre esik a színvonala. A fesztivált rendező vállalkozóknak nem a műsor „minősége” a lényeg, hanem a gyors „meggazdagodás”, a nagy haszon. Egyébként több hasonló jellegű programra volna szükség szerintük.

A triatlon sokak véleménye szerint inkább csak a versenyzőket és azok hozzátartozóit érdekli. Az üdülőtulajdonosok egy részének - akik kiadják az üdülőiket ilyenkor - és persze a vállalkozóknak hasznot hoz, másoknak azonban bosszúságot okoz a sok ember az útlezárások ill. a versenyzők - itt néhány kerékpárosra gondolnak - arrogáns viselkedése és közlekedési morálja. Természetesen erre az eseményre szüksége van az üdülőhelynek több szempontból is, azonban az igaz, hogy meg kéne egy kissé újítani és a szervezőknek a lakossággal is egyeztetnie kellene néhány dologban.

 A helyi diszkót a megkérdezettek közül senki nem tartja megfelelő szórakozási lehetőségnek, nem is veszik igénybe sőt, ellenzik. Tulajdonképpen nem magával a zenével van a probléma, hanem a sok részeg, randalírozó, autóikkal még hajnalban is „rodeózó” vendéggel, akik az üdülőterületre is betévednek, zavarva az ott nyaralókat.

Sokkal többre értékelik a szolid élőzenés szórakozóhelyeket, ahol kultúráltan lehet szórakozni. Sajnos a vendéglők nagy része szezonális, nincsenek berendezkedve a rossz időjárásra, nincs megfelelő fedett területük, ill. zárt helységük Sok vendég panaszolja hogy „ha rossz idő van, Domboriban megáll az élet”, a nyaralók nem tudnak sehová menni, nem tudnak mit csinálni. Ez sajnos igaz.

A legelterjedtebb szórakozási forma az üdülőkben történő, akár több napos, vagy csak hétvégi házibuli, kerti parti. Ennek a szórakozási, kikapcsolódási formának van egy „szolid” és egy „durvább” változata is.

A „szolid” forma a társadalmilag elfogadott, a normális. Ezek a családi, baráti összejövetelek a szomszédok „jelentős” zavarása nélkül történnek, nem keltenek általános felháborodást a környéken, időben befejeződnek, nem hajnalba nyúlók. Az üdülőtulajdonosok közül mindenkinek van bizonyos toleranciája az ilyen összejövetelekkel kapcsolatban, hiszen nem „gyógyszanatórium vagyunk” - mondják néhányan - ez velejárója a nyaralásnak.

A „durvábbnál” más a helyzet. Ilyenkor igyekszik minden résztvevő „leengedni a gőzt”, lazítani, kitombolni magát úgy, ahogy azt otthon általában nem teheti, ill. nem teszi. Sokan éppen emiatt bérelnek üdülőt, hiszen itt nem ismeri a szomszéd, nem kell szégyenkeznie a viselkedése miatt, azt tehet, amit akar. Sajnos ilyenkor a nagy „ellazulás” miatt az emberek zöme elveszti a kontrollt és nincs tekintettel a környezetére, emiatt konfliktusba kerül a szomszédokkal, a környékbeliekkel. Ilyenkor jönnek a feljelentések, bejelentések, és civakodások. Ezek a problémák addig nem oldódnak meg, míg a megfelelő törvényi, ill. jogszabályi, rendeleti szabályozás, valamint ezek hatásos szankcionálása nem történik meg.

 

5,             Pihenés

 

Ennél a pontnál azt kell előbb tisztázni, hogy kinek, mit jelent a „pihenés”.

Van, akinek a csend, a nyugalom és van, akinek a bulizás, a szórakozás jelenti a pihenést. A két kikapcsolódási forma sajnos nehezen fér meg egymás mellett még akkor is, ha csak a telkek nagyságát és elhelyezkedését vesszük figyelembe - az emberi tényezőket mellőzve. Azonban aki itt vásárol(t) üdülőt, az nyilván ezzel tisztában van. Klasszikus értelemben vett pihenésre főleg az elő- és utószezon, valamint a kora tavaszi és őszi időszak alkalmas leginkább.

 

 

5.        Infrastruktúra, kommunális és egyéb szolgáltatások

 

Domboriban az infrastrukturális szolgáltatások köre meghaladja egy átlagos magyarországi faluét.

Szennyvízhálózat előbb volt itt, mint Faddon, azonban a faluban - Ősdombori - valamint a kiparcellázott telkeken még ma sincs. (Az utóbbi területen más infrastruktúra sincs.)

Az ivóvízhálózat már elég elavult - amit mutat a sok csőtörés is -, az ivóvíz minősége erősen kifogásolható.

A közvilágítás egyes helyeken csak most - 20 év után - rendeződött. Találhatók olyan utcák, ahol a világítótestek száma nem elegendő, vagy rossz helyen vannak, de vannak! Nagyon hiányzik a vízparton, a rendezvényterületen és a szabadstrandot a központtal összekötő „sétányon” is a világítás.

Sajnos utak, járdák tekintetében nagy az elmaradás. Kerékpárút nincs. A csapadékvíz elvezetése sem megoldott sok helyen.

Kábel tv és telefon biztosított mindenki számára, azonban ezek mind légvezetéken érhetők el, ami igen csúnya látvány az utcákban. ( A kábel tv egyébként föld alatt ment eddig, nem tudni miért az elmúlt évben cserélték le légvezetékre ezzel is növelve az amúgy is nagy „légi káoszt”. Ki hagyta ezt jóvá és miért?)

A gázbekötésekkel és a gyakori csőtörések elhárításával sajnos tönkretették az addig jó utakat is a munkálatokat végzők, és ezt senki nem kérte tőlük számon. Senki nem ellenőrizte őket, sőt, nem valószínű, hogy ezeket a munkákat egyáltalán valaki műszakilag átvette a helyi önkormányzattól.

Tájékoztatás, információ

Mindenki számára örvendetes az esztétikus hirdető hely kialakítása a központban, azonban ez kiegészülhetne - hasonló kivitelben - egy részletes helyi térképpel, ahol jelezve vannak az utcaneveken kívül a szolgáltatások stb. is. A gondnokságon érdemi információk helyett szép ígéreteken és sajnálkozáson kívül mást nemigen lehet kapni. A Dombori ügyekért felelős - a Polgármester Úr által a júniusi lakossági fórumon kijelölt önkormányzati tisztviselő - az üdülési szezon alatt csak három alkalommal volt Domboriban néhány órára, de segítséget ő sem nyújtott a hozzá forduló panaszosoknak.

Egyéb szolgáltatások

Az elsősegélyhely állapota és felszereltsége sajnos szegényes, azonban azt mindenki beláthatja, hogy állandó orvosra még nagyobb településeken sem futja mindig. Igazából az jelentene megoldást, ha a faddi körzeti orvos néhány nap Domboriban is tartana - természetesen szezonban - egy-egy órás rendelést.

Az ún. „úszómesterek” kiválasztásánál nem csak a „papírokat” - ha vannak - kellene figyelembe venni, hanem a rátermettséget, az emberi tényezőket is (pl. udvariasság, segítőkészség, stb.), valamint szigorúan ellenőrizni kellene őket, mert számtalan esetben nem tartózkodtak a helyükön. A szabad strandnál történt tragédia időpontjában sem volt ott az úszómester, holott még munkaidőben történt az eset. Ki tudja, ha ott van, lehet még ma is él az a 17 éves fiú!

A nyilvános WC-k nyitva tartása rövid, nem igazodik az igényekhez. Éppen akkor zárnak be, amikor a legtöbben vannak a strandokon. Egyébként a strandoknál üzemelő büféknek nincsenek WC-ik, jó esetben a kuncsaftok a nyilvános WC-ket használják. De mi van, ha bezárnak a nyilvános WC-k? A büfék ettől ugyanúgy nyitva vannak, a vendégek ugyanúgy fogyasztanak, a szükség ugyanúgy jelentkezik, de sajnos WC nincs. Így maradnak a környező bokrok, na és persze a víz. És ezek után csodálkozunk, hogy bűz van és rossz a víz minősége?

Hulladékszállítás

Sajnos az üdülőtelepen ma ez jelenti az egyik legnagyobb problémát. Óriási felháborodást és - gyakorlatilag - polgári engedetlenséget váltott ki a Képviselőtestület határozatában bevezetni kívánt kiskukás szemétszállítás. A Testület tájékozatlanságát, valamint az üdülőhellyel szembeni közömbösségét mutatja ez a döntés is. Bárki, aki egy kicsit is ismeri Domborit, beláthatja, hogy ez a szállítási mód több okból sem célszerű, ill. nem megoldható. Néhány egyszerű érv a kiskukás szállítás ellen:

-         a több, mint 10 tonnás szemétszállító tehergépkocsi számára egyrészt túl keskenyek az utcák, másrészt azokban az utcákban, ahol nincs szilárd útburkolat nem is tudna közlekedni esős időben, ill. teljesen tönkretenné a meglévő „utakat”;

-         a szemétszállítás időpontját nem lehet oly módon meghatározni, hogy az minden tulajdonosnak jó legyen, mindenki az üdülőjében tartózkodjon, - ki ill. be tudja rakni a kukáját - hiszen ez nem állandó jelleggel lakott település;

-         az esetleg kitett és kiürített kukákat ki helyezi vissza, „biztonságba” ha a tulajdonos nincs az üdülőben? (akár egy hónapig);

A kiskukák ellen szól az a sajnálatos tény is - amit egyébként statisztikák, ill. más települések tapasztalatai is bizonyítanak -, hogy bevezetésével megnő az illegális szemétlerakók száma. Nem mindig elég a kiskuka, a többletszállításért pedig többletdíjat kell fizetni, így sokan választják a hulladéktól megszabadulás illegális módját.

A másik eset, hogy egyszerűen nem vásárolnak kukát, mivel csak keveset ill. csak rövid ideig tartózkodnak üdülőjükbe. Azzal védekeznek - joggal -, hogy ha hazaindulnak, fogják a szemeteszsákjukat, berakják a kocsiba és az otthoni kukába viszik.  Ez is egy megoldás, de mi van, ha menet közben az árokba, vagy az erdőbe dobják?

Mivel mindenhol nagy a zöldterület nagysága, a sövények, fák, díszcserjék száma, ezért a levágott fű ill. nyesedék mennyisége nem fér el a kiskukákba a háztartási hulladék mellett.

És sorolhatnánk, még ki tudja meddig a kiskukák ellen szóló érveket.

A döntő érv mégis a szelektív hulladékgyűjtés mielőbbi bevezetése. Mindenképpen a meglévő rendszer tökéletesített, továbbfejlesztett változata a megoldás erre.

A mostani, konténeres rendszer némi szervezéssel és odafigyeléssel - és persze némi anyagi ráfordítással - jól működhetne (több konténer, zöld szigetek). Nyilván néhány üdülőtulajdonos és vállalkozó hozzáállásán is változtatni kellene a siker érdekében, ill. tájékoztatni kellene őket arról, hogy mi az, amit lehet és mi az, amit nem.

Azonban sajnálatos módon a jelenlegi helyzetben ma Domboriban mindenki azt tesz, amit akar - a szó szoros értelmében! -, és megússza büntetlenül, a retorziók, ill. az ellenőrzés és felügyelet hiánya miatt.

 

6.         A gondnokság

 

A szemétszállítás mellett a másik kényes téma, főleg amióta kiderült a nyáron tartott lakossági fórumon, hogy ez mekkora költséget jelent az üdülőtelepnek. A megkérdezettek igen magas aránya (90% fölött) nincs megelégedve a gondnokság ténykedésével, ill. a költségekkel és a létszámmal - 5 állandó alkalmazott, nyáron 5 közmunkás, úszómesterek, WC-s nénik -, nem látja arányosnak a nyújtott szolgáltatásokat. Véleményük szerint a gondnokságnak valamilyen más formában kellene működnie, pl. vállalkozásban, mert akkor az elvégzett munka minősége és mennyisége után járna a fizetés. Az el nem végzett ill. a hanyag munkáért a vállalkozó nem kapna pénzt ugyanúgy, mint a szolgáltató ipar bármely más területén.

A gondnokság technikai felszereltsége egyébként kielégítő, alkalmas a feladatok ellátására.

A megkérdezettek közül mindenki a megfelelő vezetés, a jó szervezés és a szigorú ellenőrzés hiányában látja a fő problémát. Szintén mindenki egyetért abban, hogy a gondnokság vezetését nem egy adminisztratív - mint jelenleg -, hanem egy gyakorlati emberre kellene bízni, aki folyamatosan járja a területet, ellenőrzi a dolgozókat és felméri a mindenkori aktuális tennivalókat. A gondnoki állásra pályázat útján kellene megkeresni a legalkalmasabb embert, és őt tisztességes fizetéssel motiválni a tisztességes munkavégzésre.

Egyébként mindenkit a henyélő, heverésző ill. a büfékben iszogató munkások látványa bosszant a legjobban.

 

 

7.         Az Egyesület megalakulásának aktualitása

 

 

Egyesületünk megalakulásának is fő oka az üdülőtulajdonosok elégedetlensége. A szemétszállítás „reformja” kapcsán telt be végleg a pohár, a felgyülemlett indulatokkal, sérelmekkel, problémákkal. Ezzel a júniusi lakossági fórumon szembesülhettek is a faddi Képviselőtestület tagjai, azonban változás ezután sem történt. A szép ígéreteken kívül, mást nem kaptak a joggal felháborodott tulajdonosok (Domborit „kuplerájnak” nevezte az egyik képviselő, amit igen sértőnek talált mindenki.). A fórumon résztvevők szembesülhettek azzal, hogy érdekeiket senki sem képviseli, - azzal az állítással ellentétben, amit az egyik képviselő jelentett ki, hogy „Domborit mind a 13 testületi tag képviseli” - kiszolgáltatott helyzetben vannak

Tény, hogy a tulajdonosoknak is szemléletet kell váltaniuk sok dologban, néhány tulajdonosnak változtatnia kell eddigi magatartásán, szokásain. Az azonban tagadhatatlan, hogy nem kevés adót fizetnek az ingatlanjaik után, és ezért legalább a minimális és tisztességgel ellátott szolgáltatásokat, a szép környezetet joggal elvárják. Optimálisan a befizetett adóknak és az állami cél- ill. normatív támogatásoknak bőven fedezniük kellene az üdülőtelep kiadásait, sőt, még fejlesztésekre is futnia kéne belőlük. Azonban ez - mint látjuk és érezzük - nem így történt hosszú évekig, és ma sem így történik.

Teljes mértékben hiányzik az érintettek tájékoztatása a területet érintő ügyekben, beleszólásuk pedig egyáltalán nincs ezekbe, holott a demokrácia alapvető kritériuma az önkormányzat, az, hogy a helyi közösség saját maga válassza meg vezetőit, akik a választóik érdekeit képviselik, velük közösen, egyetértésben hozzák meg döntéseiket.

Ez sajnos Domboriban nem így működik. A helyi Önkormányzat nem hajlandó tudomásul venni azt a tényt, hogy Dombori üdülőtelep, jellegéből adódóan más, mint Fadd, vagy egy hasonló, állandó jelleggel lakott település. Itt mások az érdekek, mások az igények és mások a helyi sajátosságok. Nehéz megbecsülni, de hozzávetőlegesen legalább 1500 - 2000 (kb. 700 ingatlan, általában 2 tulajdonossal + a tulajdonosok felnőtt gyermekei, stb.) embert érint közvetlenül Dombori ügye, azok számát pedig, akiket közvetve érint és érdekel az üdülőtelep, még megbecsülni sem lehet.

Ennyi ember összefogása - főleg, hogy az ország több pontján van az állandó lakhelyük - nem egyszerű feladat. Azonban mi, az Együtt Domboriért Egyesület alapító tagjai és vezetősége úgy gondoljuk, hogy felvállaljuk ezt a feladatot, létrehozunk egy olyan szervezetet, mely hatékonyan képviseli tagjai - üdülőtulajdonosok, állandó lakosok, helyi vállalkozók - érdekeit, érvényesíti jogait, és arra törekszik, hogy egy mindenki számára vonzó üdülőhelyet teremtsen, ahová az ember nem bosszankodni, hanem kikapcsolódni jön. Ez csak a helyi önkormányzattal szoros együttműködésben történhet, egymás munkáját segítve és nem hátráltatva.

A faddi Önkormányzatnak el kell ismernie az üdülőtelep autonómiához való jogát, saját - az érintettekből választott - különböző hatáskörökkel, jogosítványokkal és megfelelő anyagi eszközökkel rendelkező Képviselőtestületének felállítását, sőt, ennek létrejöttét kötelessége elősegíteni.

 

 

8.        Jövőkép - ahogy szeretnénk

 

Az alábbiakban felsorolt problémák mielőbbi megoldását látjuk a legfontosabbnak. A megoldási javaslatokat az üdülőhelyiek, ill. az Egyesület vezetőségének elképzelései alapján állítottuk össze a teljesség igénye nélkül. Azonban ahhoz, hogy konkrét tervekkel tudjunk előállni, pontosan és tételesen ismernünk kell az üdülőhely bevételeit és kiadásait, eddigi gazdálkodását, a teljesség igényével, korrekt elszámolással.

A problémák megoldásának zöme egyébként nem igényel különösen nagy anyagi ráfordítást, sőt, néhánynak a megoldásához csak némi átszervezésre lenne szükség.

Kétségtelenül az útépítések a legköltségesebb beruházások, de a legsürgetőbbek is. Az üdülőterület első részén az utcák burkolattal való ellátása - az utcabeliekkel közös beruházásban - megoldható. Minden tulajdonos hajlandó áldozni arra, hogy az utcájában rendes út legyen, hogy az üdülőjét bármikor meg tudja biztonsággal közelíteni. Meg kell keresni a legalkalmasabb vállalkozót az utak megépítésére és a költségek közös vállalásával (Önkormányzat - tulajdonosok) azokat elkészíteni.

Az első részen, a bejövő közút bal oldalán lévő „erdősávot” meg kéne tisztítani az aljnövényzettől, a vágásérett fákat kivágni, helyükre új csemetéket ültetni és a terület elegyengetésével egy szépen parkosított sétányt lehetne kialakítani padokkal, kultúrált környezettel. (A konténerek elhelyezésére a későbbiekben térünk ki.)

A mellette lévő utat pályázati pénzekből, ill. az állami céltámogatásokból lehetne megépíteni. Ennek a résznek a rendbetétele és az út elkészítése kiemelten fontos feladat. Egyrészt azért, mert a Domboriba érkezőt mindjárt ez a kép fogadja, másrészt mert ez az út teljesen alkalmatlan a kerékpározásra, a babakocsival való közlekedésre, és a sétálók, valamint az út melletti üdülők megfulladnak a portól, ha egy autó halad arra. A várhatóan megnövekedő teherautó forgalom miatt - ami a most épülő kikötőhöz és terménytárolóhoz irányul - pedig még fontosabb lesz ennek az útnak a szerepe.

A meglévő utak rehabilitációja is igen fontos, mert egyes helyeken az állapotuk katasztrofális.

Néhány helyen a csapadékvíz elvezetésének megoldása is sürgető feladat.

Egy Domboriba vezető kerékpárút elkészítése már évek óta felvetődött, sőt tervek is készültek róla. Ez több település önkormányzatának összefogását igényli ugyanúgy, mint a Duna holtágak rehabilitációja és hasznosítása. Ezekre a projektekre komoly Uniós pályázati pénzek nyerhetők, ha megpályázzák ezeket, ill. az érintettek összefognak!

Az üdülőtelepen óriási problémát jelentenek még a száguldozó autósok és motorosok is. A sebességkorlátozó táblák önmagukban sajnos kevesek, ha nincs, aki megbüntesse ill. megfékezze azokat, akik e korlátozásokat figyelmen kívül hagyják. Ezért már többször kérték az üdülőtulajdonosok a „fekvő rendőrök” telepítését. Ebben az ügyben sem történt intézkedés!

A települési hulladék tárolásának ill. elszállításának megoldása is fontos feladat, mert ez borzolja a legjobban a kedélyeket. A konténerek környékén felhalmozódó szemét nem lenne, ha csúcsszezonban elegendő konténer állna rendelkezésre, ill. a keletkező zöldhulladék szelektív tárolását megoldanák. A konténereket és a mellettük kialakított zöldhulladék gyűjtőket egy három oldalról zárt - pl. nádszövettel, fa kerítéselemekkel, élő sövénnyel - „paraván” mögött kéne tárolni, ami egyrészt a látványt takarná, másrészt megakadályozná a konténer mellé szemetelést.

Ha előre meghirdetet lomtalanítások lennének, - egy ősszel és egy tavasszal, mindig azonos időpontban - akkor megszűnne az év közbeni „lom probléma”. Az üdülőtulajdonosokat pontosan kellene tájékoztatni a helyi hulladékgazdálkodási rendeletről, a fakivágások és metszések rendjéről, a retorziókról, a büntetések mértékéről. Azonban a legfontosabb, hogy legyen erre egy alkalmas ember, - akár a gondnokságon belül - aki ezeket betartatja, ellenőrzi, felszólít és büntet, ha kell.

Az üdülőktől sok panasz érkezik azért, mert a vállalkozók megtöltik a lakossági konténereket szeméttel. Való igaz, hogy néhány vállalkozó ezt teszi. Az előírásoknak megfelelően megköti a szerződést a szolgáltatóval, azonban a keletkező hulladékot a lakossági konténerekbe teszi, így nem kell fizetnie a szállításért. Ennek elkerülése miatt a vállalkozókkal olyan szerződést kell kötni, ami ezt a megoldást nem teszi lehetővé. Egy előre kikalkulált fix szemétszállítási díjat kellene fizetniük a szolgáltatónak az adókedvezményük fejében, és akkor valószínűleg nem vennék igénybe ezt a kiskaput.

A jelenlegi gondnokság működésének átszervezése is fontos feladat, hiszen eredményes és mindenki számára megfelelő munkát csak megfelelő apparátussal lehet végezni. A gondnokság vezetését nem egy, csak adminisztratív munkát végző egyénre kell bízni, hanem olyanra, akinek az üdülőhelyen felmerülő problémák felméréséhez, ill. megoldásához megfelelő ismeretei vannak. Emellett tekintéllyel kell rendelkeznie, megfelelően kell irányítania és folyamatosan kontrolálnia a vezetése alatt álló embereket ill. azok munkáját. Ehhez azonban a szükséges jogkörökkel és hatáskörökkel valamint költségvetéssel kell rendelkeznie. A megfelelő embert erre a feladatra csak pályázat útján lehet megtalálni, az érintettek ill. azok képviselőinek egyetértésével.

A fent említett és a Dombori kö(ó)rképben felvetődött számos problémára a megoldásokat közösen kell kidolgoznunk a helyi Önkormányzattal. Ehhez azonban a Képviselőtestület és a Hivatal pozitív hozzáállása feltétlenül szükséges. Figyelembe kell venniük a kéréseinket, igényeinket, hiszen mi vagyunk a „megrendelők és fizetők”, az Önkormányzat pedig a „szolgáltató”.

Bízunk benne, hogy az összhang megteremthető az üdülőhelyiek és a helyi vezetők között mindkét fél megelégedésére.

 

9.         Egyesületünk céljai, vállalt feladatai

 

-         az üdülőtulajdonosok összefogása, egyesületbe szervezése

-         folyamatos kapcsolattartás a faddi Önkormányzattal

-         az érintettek rendszeres tájékoztatása

-         a pályázati lehetőségek kihasználása

-         iroda, közösségi ház megteremtése és működtetése

-         egyesületi programok szervezése

-         kapcsolatfelvétel a környező településekkel és más szervezetekkel (holtág rehabilitáció, túraútvonal, kerékpárút, sétahajó, környezetvédelem, stb.)

-         településfejlesztés

-         településrészi önkormányzat létrehozatala

-         a gondnokság működésének megreformálása

-         a bevételekkel való önálló gazdálkodás

-         a közbiztonság megteremtése; kapcsolatfelvétel a rendőrséggel, polgárőrséggel

 

 

Ezt az állapotfelmérést az Együtt Domboriért Egyesület Elnöksége állította össze, az érintettek segítségével, véleményük, problémáik és igényeik figyelembe vételével. A felméréshez közel 200 emberrel beszélgettünk a témáról ill. kértük ki a véleményüket róla.

 

2004. október

 

                                                                                                            Wusching Gábor

                                                                                                                   elnök

 

vissza